# "A pszichiátriai betegek tízezrei nem kapnak ellátást Magyarországon"

An episode of [Qubit Podcast](https://invisiblenetwork.ai/podcast/1533857087), 12 Mar 2026, 47 min.

Audio: https://traffic.omny.fm/d/clips/d8df8f59-7dc7-4c59-be78-aea00114ae64/aa6f325d-2032-4871-b21f-b07600d8e94a/7e54a3e0-e31e-48de-9ac1-b404007f28e0/audio.mp3?utm_source=Podcast&in_playlist=d78d1e6e-e147-4fc9-91ed-b07600d8e987

Míg Horvátországban ötéves stratégiát dolgoztak ki arra, hogy ne legyenek ellátatlan betegek, Magyarországon mintha a teljes társadalom beletörődött volna abba, hogy ezrek maradnak magukra. Oriold Károllyal, a Lélekben Otthon Alapítvány alapítójával beszélgettünk. See omnystudio.com/listener for privacy information.

## Transcript

[0:00] S1: Magyarországon ezt a szakma, a lakosság, a kormányzat, a társadalom
[0:06] S1: teljesen elfogadta, hogy ellátatlan betegek ezrei, tízezrei vannak.
[0:21] S2: Sziasztok! Ez a Qubit podcast és a mai adásban Oriold
[0:24] S2: Károly művészet terapeutával, csoportanalitikus csoportvezetővel, betegjogi aktivistával és a Lélekben
[0:31] S2: Otthon Alapítvány alapítójával fogunk beszélgetni arról, hogy mi az, ami
[0:35] S2: történik ma Magyarországon a pszichiátriával, és hogy mik azok az irányok,
[0:40] S2: amik mentén meg lehetne javítani, vagy legalábbis jobbá lehetne tenni
[0:43] S2: az ellátást. Szia Károly! Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívásunkat.
[0:48] S1: Nagyon szépen köszönöm! Kíváncsi vagyok a kérdésekre.
[0:52] S2: Amikor elkezdtük tervezni ezt a beszélgetést, akkor onnan indultunk, hogy
[0:56] S2: mindenképpen hozzuk szóba azt, ami ami történik a Nyírő Gyula Kórházban. Ugye,
[1:02] S2: amikor idézőjelesen csak Lipótként emlegetett OPNI t bezárták 2007 ben,
[1:08] S2: akkor hivatalosan a Nyírő Gyula OPAI vette át ennek a feladatait,
[1:14] S2: illetve az Amerikai úti Ideggyógyászati Klinika. Te hogy látod egyébként,
[1:18] S2: hogy ezeket így maradéktalanul sikerült átvennie? Akkor ennek a két intézménynek,
[1:22] S2: vagy mik a tapasztalataid ezzel kapcsolatban?
[1:25] S1: Hát nem. Nem sikerült. Tehát az a helyzet, hogy nagyon
[1:29] S1: nagyon sok ellátatlan beteg van, és akkor, amikor arról beszélünk,
[1:34] S1: hogy pszichiátriai ellátás, akkor azt nagyon fontosnak tartom, hogy ezt
[1:39] S1: folyamatában lássuk, hogy vannak kritikus helyzetek, amikor valaki kórházba kerül.
[1:46] S1: A kórházban van egy kezelés, van egy felépülés, van egy rehabilitáció.
[1:52] S1: Tehát ez egy nagyon széles folyamat, amíg valaki, hogy úgy mondjam, felépül,
[1:59] S1: és ennek a felépülésnek vannak kritériumai. Tehát ezek a kritériumok azok,
[2:04] S1: hogy egyrészt felelősséget tud vállalni magáért, a tetteiért. Van pénzkereseti forrása,
[2:13] S1: vannak kapcsolatai és vannak örömei az életben. Tehát ez egy
[2:17] S1: hosszú folyamat, és hogy vannak különböző pszichiátriai betegségek, amik amiknek
[2:23] S1: az ellátása különböző kezeléseket igényel. Egy része a kórházi kezelés
[2:30] S1: és egy része pedig az ambuláns kezelés. Na most az
[2:33] S1: a helyzet, hogy a kórházi kezelést az OPNI ban végezték el,
[2:38] S1: ami azért. Hát én azt gondolom, hogy nagyon problematikus volt,
[2:44] S1: és hogy én egyáltalán nem bánom azt, hogy az OPNI
[2:47] S1: t bezárták.
[2:48] S2: Erről majd mindjárt megkérdezlek.
[2:50] S1: Ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy úgy nem lehetett volna bezárni,
[2:54] S1: hogy nincs helyette másik. és ha nincs helyette másik alatt.
[2:58] S1: És azért itt most van egy alapvetően fontos dolog, és
[3:02] S1: ez tényleg Ötször aláhúzom, hogy az egészségügy az nem az
[3:07] S1: orvosok terapeutáknak a kizárólagos terepe, hanem ez a páciensek terepe.
[3:15] S1: Az egészségügy azért van, azért lenne, hogy a páciensek felépüljenek.
[3:21] S1: Most a pszichiátriában ról beszélek, és hogy az egész sajtóban,
[3:26] S1: az egész médiában, Magyarországon azt látom, hogy csak azzal foglalkozunk,
[3:32] S1: hogy van e orvos, van e ellátó, hogy a betegek
[3:36] S1: hogy vannak, mit mit tudnak, arról nincsen szó. Tehát amikor
[3:40] S1: azt mondom, hogy OPNI bezárása, az egy kérdés, hogy mi
[3:43] S1: az információ, Tehát az információ Az, hogy tudok e segítséget kérni,
[3:48] S1: van e mennem hova. És nem csak az orvosokat informálom.
[3:53] S1: A terápiás rezsim megváltozásáról, hanem a pácienseket is, és azokat
[3:59] S1: az embereket is, hogy eddig így volt, most így van,
[4:02] S1: akik potenciális páciensek, és később kerülhetnek az orvosi ellátás bűvkörébe.
[4:09] S2: Amit most elmondtál, ez. Rengeteg kérdés felvetődött bennem, majd mindenképpen
[4:14] S2: vissza szeretnék kérdezni azzal kapcsolatban is, hogy miért mondod azt,
[4:17] S2: hogy egyáltalán nem bánod, hogy bezárták az OPNI t? Viszont
[4:21] S2: amire először vissza szerettem volna csatolni, az az, hogy külön kiemelted,
[4:26] S2: hogy a pszichiátriában szükség van arra, hogy a páciensek is
[4:30] S2: így gyakorlatilag aktív részesei legyenek ennek a folyamatnak, és hogy
[4:35] S2: ez a szemlélet, ez mintha Magyarországon nemcsak a pszichiátriában, de
[4:38] S2: egyébként egyik másik területen sem lenne igazán meghonosodva. Tehát ugyanúgy,
[4:45] S2: ahogy mondjuk egy ortopédiai sérülés után is nagyon fontos az
[4:49] S2: aktív rehabilitáció, amiben a páciens Ugyanúgy részt vesz és eljár
[4:55] S2: a foglalkozásokra, tornáztatja, betartja a kezelési javaslatokat. Valami egészen hasonló lehet.
[5:03] S2: Azt gondolom a mentális betegségeknél is, csak ez valahogy mintha
[5:06] S2: sokkal megfoghatatlanabbnak tűnne. Te mihez tudnád ezt hasonlítani? Vagy hogyan
[5:10] S2: tudnád szemléltetni azt, hogy pontosan mire is lenne szükség a
[5:14] S2: páciensek részéről? Illetve azért vannak olyan mentális betegségek, ahol a
[5:19] S2: betegségtudat megérkezései is hosszú évekbe telik, valamint egy adott mentális
[5:25] S2: betegséggel együtt élni nem biztos, hogy bármikor is el fogja
[5:29] S2: hozni azt a belátást, ami ahhoz szükséges, hogy mondjuk a
[5:32] S2: páciens aktívan részt vegyen a saját gyógyulási folyamatában, vagy akár
[5:37] S2: a reintegrációjában a társadalom irányába.
[5:40] S1: Hát nagyon sok mindent kérdeztél, és az a helyzet, hogy
[5:43] S1: én egy picit messzebbről indítanám. Tehát azt gondolom, hogy Magyarországon
[5:48] S1: alapvető probléma az, hogy az egészségügyi ellátás az szokás elvű
[5:54] S1: tradíciók alapján működik. Na most azért ezek a tradíciók, ezek
[5:58] S1: nincsenek kőbe vésve. Amik ma tradíciónak számítanak, azok pár évvel
[6:03] S1: ezelőtt nem voltak tradíciók, és pár év múlva nem lesznek tradíciók.
[6:07] S1: Ez azzal jár, hogy a hatalmas különbségek vannak az ellátásban.
[6:15] S1: Tehát egy sarkadi, egy budapesti, egy győri, egy bajai pszichiátriai beteg.
[6:21] S1: És itt azért mondjuk ki, hogy 100 fs BNO kód van.
[6:25] S1: Tehát itt vannak krízis állapotok, hangulatzavarok, személyiségzavarok, függőségek, demenciák stb.
[6:32] S2: Igen, itt most csak közbeszúrnám, hogy az FS, BNO kódok
[6:35] S2: tartoznak ezekhez a mentális zavarokhoz, csak ha esetleg valamelyik hallgatónk
[6:38] S2: nincs annyira képben. Ezzel. Bocsánat.
[6:41] S1: És az a helyzet, hogy ebből a száz fs, BNO
[6:45] S1: kódú betegségből körülbelül ötnek vagy hatnak van terápiás irányelve, ami
[6:51] S1: megjelent a közlönyben, tehát hogy hogyan kell gyógyítani. Na most,
[6:54] S1: ha egy beteg azt mondja, hogy én most mondok valamit,
[7:00] S1: legyen az öngyilkossági kísérlettel, kórházba kerülök, és azt mondja, hogy
[7:05] S1: én elégedetlen vagyok azzal az ellátással, amit kaptam, és kérek
[7:09] S1: egy ellenőrzést, és kimegy egy ellenőr. Ennek van egy folyamata,
[7:14] S1: és ezt lehet kérni. Akkor az ellenőr azt kérdezi, hogy milyen,
[7:18] S1: minek alapján gyógyítanak, És ha nincs terápiás irányelv, akkor a
[7:23] S1: szokás elve, és azt mondják, hogy Önök hogyan szokták gyógyítani.
[7:26] S1: Tehát Baján tök másképp gyógyítják az öngyilkossági krízist, mint Debrecenben.
[7:32] S1: Most mondtam egy példát iszonyú. Tehát ez azzal jár, hogy
[7:36] S1: hihetetlen eltérések vannak az ellátásban. Az alapítványomnak az egyik célja,
[7:43] S1: hogy jogelveken működjön az ellátás. Tudják a betegek, hogy mikhez
[7:49] S1: vannak jogaik. Magyarországon kilenc betegjog van, és ezeket a betegjogokat
[7:55] S1: az Európai Unió Emberi Jogi Chartájából vettük át, ahol tizennégy
[7:59] S1: betegjog van. Tehát van 3 4 olyan betegjog, ami benne
[8:04] S1: van ugyan az egészségügyi törvényben, lehet rá referálni, de ezek
[8:09] S1: nem betegjogok. Mondok hármat, ami Magyarországon nem betegjog. Az egyik
[8:13] S1: a beteg idejének tiszteletben tartása. Ez Magyarországon nem betegjog. Az
[8:18] S1: Európai Unió Emberi Jogi Chartájában benne van a szűréshez és
[8:22] S1: prevencióhoz való jog, felesleges fájdalmak elkerülésének joga. És akkor mondok
[8:29] S1: még egy negyediket. Ez pedig az innovatív ellátáshoz való jog. Tehát,
[8:34] S1: hogy a legújabb gyógyító módszerekhez is hozzáférjek. Na most, amikor
[8:39] S1: azt mondom, hogy betegjogok alapján, akkor van három nagyon fontos betegjog,
[8:44] S1: ami ide a pszichiátriai betegekre vonatkozik. Az egyik az információhoz
[8:48] S1: való jog, tehát, hogy akkor, amikor valaki orvoshoz megy, akkor
[8:53] S1: az orvosnak vagy terapeutának kötelessége elmondani az összes lehetséges terápiás lehetőséget.
[9:02] S1: Tehát mondok egy nagyon egyszerű példát hogyha valaki elmegy alvászavarral
[9:06] S1: a háziorvoshoz, akkor a háziorvosnak elméletileg kötelező lenne elmondania, hogy
[9:11] S1: az alvászavar megoldására van gyógyszeres ellátás, pszichoterápia. Nem tudom én
[9:17] S1: és a pszichoterápiákban is ilyen olyan ellátás és közös döntéshozatallal
[9:22] S1: önrendelkezési jog alapján az is egy fontos, az önrendelkezéshez való jog.
[9:29] S1: Közösen eldöntik, hogy mit választ a páciens a közös döntéshozatalban.
[9:34] S1: Tehát ez lenne az. Ezért dolgozunk, hogy ez legyen, és
[9:39] S1: a mi alapítványunkat a legtöbb jogsérelem az az ellátás elmaradása
[9:45] S1: tehát nincs ellátás, amiről te beszélsz, tehát hogy megszüntették a Lipótot,
[9:51] S1: ami egyik oldalról oké, mert tudjuk, hogy ott azért nem
[9:56] S1: volt könnyű gyógyulni. Van, akinek sikerült, van, akinek nem, de
[10:00] S1: hogy nem, lett helyette más. És ez a nem lett
[10:03] S1: helyette más, ez ez, ez nagyon nagyon nagy probléma. És
[10:07] S1: az a helyzet, hogy ezt hadd mondjam el, hogy én
[10:09] S1: sokat járok külföldre. Egyszerűen azért, mert az alapítványunk tagja az
[10:14] S1: EU faminak. Az EU, amihez az európai pszichiátriai betegekkel foglalkozó
[10:18] S1: civil szervezetek ernyőszervezete. Itt mi nagyon nagyon dolgozunk ebben a szervezetben,
[10:24] S1: és van egy rálátásunk arra, hogy mi történik úgy, úgy Európában.
[10:31] S1: És hát Magyarország nagyon nagyon rosszul áll. Azt gondolom, hogy
[10:36] S1: olyan züllés történt az elmúlt 15 20 évben, amire egyszerűen
[10:41] S1: nem volt még példa. Azért mondom, hogy hogy a nemzetközi
[10:45] S1: kitekintés és az ellátáshoz való jog, hogy például tavaly két
[10:50] S1: hetet voltam Zágrábban, a horvát mentális egészségügyi rendszert tanulmányoztam, ott
[10:56] S1: létrejött egy mentális egészségügyi stratégia, amely mentális egészségügyi stratégia. 2025
[11:03] S1: től 2030 ig tart. Az egész szakma, civil szervezetek, szakmai
[11:08] S1: kollégiumok tagozatai összefogtak, összeszedték, és egy mondat volt, ami lényeges
[11:13] S1: nem lehet ellátatlan beteg Magyarországon. Ezt a szakma, a lakosság,
[11:20] S1: a kormányzat, a társadalom teljesen elfogadta, hogy ellátatlan betegek ezrei,
[11:25] S1: tízezrei vannak.
[11:27] S2: Ráadásul most azzal a helyzettel, ami így az OPAI körül kialakult, pont,
[11:32] S2: hogy az ellátatlan betegek tömegeinek növekedése felé indultunk el. Ugye
[11:37] S2: ezt a beszélgetést annak apropóján szerveztük, hogy a Nyírő Gyula
[11:42] S2: Kórházból az utóbbi két évben tizenöt orvos távozott a pszichiátriákról,
[11:48] S2: és az egyik legfontosabb okaként ennek a távozási hullámnak azt
[11:53] S2: jelölték meg, hogy az új igazgató nem megfelelően kormányozza az intézményt.
[11:59] S2: Én most ennek a hátterében meg a politikájába semmiképpen nem
[12:02] S2: szeretnék belemenni. Szerintem itt most ennek a beszélgetésnek nem is
[12:06] S2: ez lenne a tárgya. Viszont az nagyon aggasztó, hogy egy
[12:09] S2: ennyire fontos és központi intézményből ilyen mértékben távoznak az orvosok.
[12:15] S2: Úgyhogy most egy kicsit feléd fordulnék, hogy ugye említetted azt,
[12:18] S2: hogy ellátatlanul maradnak betegek. Mi kellene ahhoz az összefogáson kívül?
[12:24] S2: Milyen feltételekre lenne szükség ma Magyarországon? Hogy hogy ezek a
[12:28] S2: betegekbe kerüljenek? Az ellátásba? Abból, amit eddig elmondtál, szerintem egyértelmű,
[12:34] S2: hogy nyilván fontos lenne, hogy a páciensek is tudatosabbak legyenek,
[12:38] S2: Viszont azt is érzem, vagy szerintem érezhetjük, hogy nem nagyon
[12:42] S2: tudják az emberek, hogy mire legyenek tudatosak. Magyarországon hiányzik a
[12:45] S2: mentális egészséggel, illetve a mentális betegségekkel kapcsolatos edukáció. Nagyon nehéz
[12:50] S2: erről beszélni, és nagyon tabusított is a társadalomban. Szóval hogyha
[12:53] S2: valaki mondjuk segítséget szeretne kérni, akkor nagyon nehezen jut hozzá,
[12:58] S2: vagy egyáltalán empátiához is nagyon nehezen jut. Eleve nagyon magas
[13:02] S2: a belépési küszöbe ezeknek az ellátásoknak, és akkor most a
[13:05] S2: pénzt direkt leválasztom róla, mert az majd egy következő kérdésem lenne,
[13:08] S2: hogy mi van akkor, ha nem csak az állami, hanem
[13:10] S2: a magánellátásról is beszélünk? Szóval te hogy látod mi az,
[13:14] S2: amire mondjuk így szükség van? Milyen feltételeknek kellene teljesülnie ahhoz,
[13:18] S2: hogy egy olyan rendszer épülhessen ki Magyarországon, ami képes lenne
[13:22] S2: ellátni az összes olyan embert, akinek szüksége van ellátásra?
[13:26] S1: Nagyon nagyon komplex kérdést tettél fel, és megpróbálok válaszolni. Először is,
[13:33] S1: amikor arról beszélünk, hogy mentális egészség, akkor nem csak pszichiátriai
[13:37] S1: és pszichoterápiás áról Pszichoterápiáról beszélünk, hanem társadalmi kérdésekről is. Tehát
[13:43] S1: ha a társadalom nak van egy olyan tudattalan üzenete, hogy
[13:46] S1: ha te beteg vagy és kiszolgáltatott vagy, akkor maradj magadnak,
[13:50] S1: mert kirekesztünk téged, akkor a társadalmi bizalom. Én angolul azt
[13:56] S1: mondom trust and confidence. Ez nagyon nagyon sérül, tehát hogy nem.
[14:00] S1: Tehát nincs. Nincs. Az emberek megtanulják, hogy hogy titkolni kell
[14:04] S1: a gyengeséget. Na most az a közösség az erős, amelyik
[14:08] S1: nem kirekeszt, hanem befogad, és amelyik elfogadja azokat az embereket,
[14:14] S1: akiknek nehézségük van. Három hete voltam Finnországban, Rovaniemi ben, és
[14:19] S1: azt tanulmányoztuk, hogy mi a titka a finn oktatási rendszernek,
[14:24] S1: beleértve a mentális egészségügyet is. És bent voltam egy angol órán,
[14:29] S1: és a gyerekek hátán kilencéves gyerekek voltak, kivetítettek különböző képeket,
[14:35] S1: és a lényeg az, hogy feltettek kérdéseket a gyerekeknek. 2
[14:40] S1: tanár volt a 14 gyerekre, és feltették azt a kérdést,
[14:45] S1: hogy Erdélyi kutya books, és megkérdezte a tanárnő az egyik gyereket?
[14:50] S1: És a gyerek? Látszott, hogy valami nehézsége van, és nem
[14:53] S1: az történt, hogy továbbmentek, hanem leállt a tanítás. Lehajoltam, a
[14:59] S1: tanárnő a kisfiúhoz. Eltelt egy olyan 3 4 perc, valamit beszélgettek,
[15:05] S1: és a kisfiú válaszolt. Tehát hogy az a finn oktatásnak
[15:11] S1: az egyik titka, hogy a gyerekek elmondták, hogy ők biztosak abban,
[15:16] S1: hogy a tanár jót akar nekik, és teljes mértékben megbíznak bennük.
[15:20] S1: Tehát amikor azt mondom, hogy társadalmi értékek a társadalmi bizalom,
[15:25] S1: ez nagyon nagyon fontos kérdés, hogy épüljön. A társadalmi bizalom
[15:29] S1: és a társadalmi bizalom teszi lehetővé azt, hogy egyrészt tudatosodjon bennem,
[15:35] S1: hogy bajban vagyok. Ha bajban vagyok, akkor merjek segítséget kérni,
[15:40] S1: utánajárok annak, hogy hol tudok segítséget kérni. Na most mondom,
[15:44] S1: hogy elég nagy rálátásom van külföldre. Horvát és nem Ausztria, Németország,
[15:51] S1: oda is járok elég sokat, hanem Horvátország, Szlovákia, Csehország, Románia.
[15:57] S1: Na most az a helyzet, hogy Horvátországban és Szlovákiában tizenkét
[16:01] S1: beteggel foglalkozhat egy pszichiáter. Egy nap Romániában elmehetek kilenccel. Ez egy.
[16:07] S1: Ezek friss szabályozók, és az egyik dolog, hogy leírják, hogy
[16:13] S1: ennyi beteggel foglalkozhatsz. Nálunk egy átlag pszichiáter harminc ötven beteggel
[16:20] S1: foglalkozik naponta. Kérdezem, hogy ez ellátás e? És nehogy azt gondoljuk,
[16:26] S1: hogy Romániában, Szlovákiában, Csehországban, Horvátországban több pszichiáter van, Nincsen több,
[16:32] S1: megfelelő kompetenciák vannak, Tehát amikor valaki ellátást kér, akkor például
[16:38] S1: a Team Amy Teamben van a kulcsszereplő, az a mentális főnővér,
[16:45] S1: aki először találkozik a beteggel és elirányítja, kihez van pszichológus, szoc. Munkás, művészetterapeuta,
[16:54] S1: foglalkoztató és és a team dolgozik. A kompetenciákat leosztják maguknak
[16:59] S1: és a pszichiáternek. Nagyon drága az ideje, és ő tényleg
[17:04] S1: azokkal foglalkozik, akik akikkel neki kell. Tehát az ötödik gyógyszert
[17:09] S1: nem fogja felírni. Na most, amikor olyasmi van, hogy szociális
[17:14] S1: kérdés van, tudok mondani konkrét esetet. Vagy megy a 68
[17:17] S1: éves hölgy pszichiáterhez, hogy nem tud aludni, és kiderül, hogy
[17:21] S1: azért nem tud aludni, mert a lánya válófélben van, és
[17:25] S1: a garzonlakásban két kisgyerekkel beköltözött, együtt laknak? Nem tudom, én
[17:30] S1: négyen és a gyerekek sírnak. és ezért nem tud aludni.
[17:34] S1: Na most ez nem a pszichiáternek a kompetenciája, hanem ez szocmunkás,
[17:39] S1: és Magyarországon ha ilyen történik, akkor azt mondja a pszichiáter,
[17:44] S1: hogy én nem adok diagnózist, mert ez nem depresszió, ez
[17:48] S1: nem alvászavar. És odamegy a főnöke. Megtörtént eset. Mi az,
[17:52] S1: hogy nem ad diagnózist? Nem kapunk pontot.
[17:54] S2: Ja, mert hogy a kiosztott diagnózisok alapján kapják az ellátások pontokat,
[17:59] S2: ami alapján történik a finanszírozás.
[18:01] S1: Az egyik javaslatom az az lenne, hogy először is érdemes
[18:05] S1: lenne folyamatosan leülni. Szakmai Kollégium tagozatai Orvosi Kamara, Magyar Pszichiátriai Társaság,
[18:14] S1: Magyar Pszichológusok Társasága Betegszervezet. Ez egy folyamatos kommunikáció, társadalombiztosítás és
[18:20] S1: a társadalombiztosító az nem viselkedik Magyarországon társadalombiztosítóként abban az értelemben,
[18:26] S1: hogy szerződést kellene kötnie a beteg, a páciensekkel és az ellátókkal,
[18:31] S1: hogy mi az az ellátás, amit valaki kap. Ez az egyik.
[18:34] S1: Van nagyon sokféle lehetőség. Például azt mondják, hogy van egy
[18:37] S1: pszichiátriai gondozó, amelyik felel. Most mondok valamit 30000 lakosért ő
[18:43] S1: kap egy évre X összeget, és a pszichiátriai gondozó teamje
[18:47] S1: dönti el, hogy azt mire költi, hány emberre, Ahogyan ez
[18:50] S1: például ez van Angliában, de úgy, hogy kötelező protokollok vannak.
[18:54] S1: Tehát Nagy-Britanniában, ha Brightonban, Londonban vagy nem tudom én Glasgow
[18:59] S1: ban elmegy egy beteg, az ugyanazt az ellátást fogja kapni.
[19:02] S1: Na most ami még egy fontos, hogy az ambuláns, és
[19:08] S1: itt ez nagyon nagyon fontos kérdés. Tehát a pszichoterápiákról beszélünk,
[19:14] S1: pszichoterápiákról is beszélünk. Magyarországon a pszichoterápiák szabályozása vagy nem tudom
[19:20] S1: milyen tudományos dolog, az az egyetemekhez tartozik, és a Pszichoterápiás Tanácshoz,
[19:25] S1: amely Pszichoterápiás Tanács különböző egyesületekből áll, és ezek az egyesületek
[19:32] S1: nem a közjó nem számít, tehát az számít, hogy képzés legyen,
[19:37] S1: és ráadásul a képzésben nincs elkülönítve a fejlesztő pszichoterápia és
[19:42] S1: a gyógyító pszichoterápia. Ez egy nagyon súlyos etikai kérdés erre.
[19:47] S1: Ezt az egyesületek egyáltalán nem nem foglalkoznak, és 1991 ben
[19:52] S1: lett megállapítva, hogy a pszichoterápiákat milyen összegben, milyen pontszámakkal finanszírozza
[19:58] S1: a társadalombiztosító. 1991 óta nem volt kód revízió. Most azt
[20:05] S1: képzeld el, hogy mi felvettük a kapcsolatot, mint Lélekben Otthon
[20:08] S1: Alapítvány és Magyar Páciensek Kamara a finanszírozóval, és a finanszírozó
[20:13] S1: kiküldött egy levelet a szakmai kollégiumok idevonatkozó tagozat vezetőinek, hogy
[20:21] S1: legyenek olyan kedvesek, van rá pénz. 19 megyéből 11 ben
[20:25] S1: van pszichoterápia. Képzeld el.
[20:28] S2: És a maradék 8 ban.
[20:29] S1: Semmi semmi nincs. És hogy küldte? Kaptak egy hivatalos levelet,
[20:34] S1: hogy adják be azt a 80 oldalas kód revíziós tanulmányt.
[20:38] S1: 2 éve és 2 éve nem csinálnak semmit 2 éve.
[20:43] S1: És én azt mondom, hogy mi van a szenvedő gyerekekkel.
[20:46] S2: Igen, mert most ugye a felnőtt pszichiátriából indultunk ki, de
[20:50] S2: egyébként a gyermek pszichiátria helyzete az, ha fogalmazhatunk így, akkor
[20:54] S2: még súlyosabb.
[20:55] S1: Szóval az a helyzet, hogy hogy az embernek belesajdul a szíve.
[20:59] S1: Legalábbis az enyém. Képzeld el, hogy évente 1500 és 2000
[21:05] S1: olyan bűncselekmény van, ami fiatalkorúakat, a 18 év alattiakat érintő
[21:11] S1: kábítószerrel való visszaélés. És nem beszéltünk azokról a szerencsétlen fiatalokról,
[21:17] S1: akik a gyerekeink, és megtévedhetnek, hogy alkoholbetegek lesznek idejekorán. És
[21:22] S1: mit gondolsz, nincs 100 kórházi ágy a függő gyerekeknek, felnőtt
[21:28] S1: osztályokra kerülnek. Tudnék mesélni arról, hogy demens betegek mellé tesznek
[21:33] S1: be 16 éves gyereket Budapesten. Ezt Budapesten, De az a helyzet,
[21:38] S1: hogy hogy a betegeknek a hangja, meg senki nem hallja meg,
[21:43] S1: és főleg azoknak az embereknek a hangját, akik ellátatlanul vannak.
[21:47] S1: És csak mondok egy példát itt van a Szőlő utca.
[21:51] S1: Látjuk azt a szemünk előtt, hogy megaláznak, fiatalokat bántalmaznak fizikailag.
[21:59] S1: Hát ez trauma. Szeretném megkérdezni, melyik egyesület is az, aki jelentkezett,
[22:05] S1: hogy én szeretnék segíteni ezeknek a gyerekeknek, vagy hogy Vagy
[22:08] S1: a Szakmai Kollégium gyermekpszichiátriai tagozata adott e ki állásfoglalást, hogy
[22:15] S1: álljunk már meg, hol van a társadalmi szolidaritás?
[22:19] S2: De akkor ezzel, hogy felteszed ezt a kérdést? Nyilván ez
[22:23] S2: nagyon nagyon messzire vezet, meg ez egy olyan ügy, ami
[22:26] S2: azt hiszem, hogy az egész országot sokkolta az elmúlt időszakban.
[22:29] S2: Én ebből azt hallom ki, hogy túl azon, hogy vannak
[22:34] S2: nagyon súlyos finanszírozási problémák, illetve a körülmények egyáltalán nem ideálisak,
[22:40] S2: tehát mondjuk egy Magyarországon akár mondjuk beszéljünk a Budapesten működő pszichiátriákról,
[22:44] S2: tehát messze nem ideálisak akár mondjuk az intézményi körülmények sem.
[22:48] S2: Az infrastruktúra az az épületek. De ami talán még alapabb lenne,
[22:55] S2: az az egyfajta ilyen szakmai és társadalmi és emberi szolidaritás,
[22:59] S2: ami mondjuk a terapeuták és az orvosok terén nem jelenik
[23:03] S2: meg a szakmában.
[23:04] S1: Ezt én nem tudom eldönteni. Tehát gondolati szinten biztosan, de kívülről.
[23:09] S1: Nézzük hát, és hogy várjuk, várják azt az egyesületek így kívülről,
[23:15] S1: hogy valaki majd megoldja. Tehát hogy például amikor megkapta a
[23:20] S1: klinikai szakpszichológiai tagozat, tehát a Szakmai Kollégium Klinikai Szakpszichológia tagozatának vezetője.
[23:27] S1: Akkor ő azt mondta, hogy hát mi ezt nem tudjuk megcsinálni,
[23:30] S1: mert nagyon kevés pénzt kapunk arra, hogy ezt egy ilyen
[23:34] S1: kód revíziós tanulmányt csináljunk. És azt ígérte az államtitkár, hogy
[23:37] S1: majd ő megcsinálja. És nem. Nem is válaszoltak. Szóval azt
[23:42] S1: az a logikus, hogy ha magasabb pénzen lenne a pszichoterápiák,
[23:49] S1: 16 féle beavatkozás van, tehát hogy. Krízisintervenció, diagnosztikai interjú, pszichoterápiás interjú, családterápia, csoportterápia,
[23:59] S1: rövid közép tiriri. Ha ezt megemelnék, akkor lennének az intézményben
[24:05] S1: ilyen szakemberek, és és sokkal több ember jutna hozzá, és
[24:10] S1: nem lenne az a nyomás, hogy az egyik legfontosabb, hogy
[24:14] S1: a pszichiátereknek hazudni kell, hogy kitermeljék a pontjukat. Például skizofrén
[24:20] S1: betegekről mindenki beszél, de skizofrén betegeket senki nem kérdezi meg,
[24:23] S1: mintha hülyék lennének. Egyébként az egyik fő kérdés. És akkor visszatérek,
[24:29] S1: hogy elmész ide a Westendbe WC re és kijössz, és
[24:36] S1: ott van egy Értékeld, hogy milyen volt. Aha. Namost az
[24:40] S1: egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevők pácienseknek nincs lehetőségük véleményt mondani. Senki
[24:48] S1: nem érdekli senkit, sem az adott orvost, sem az adott intézményt,
[24:53] S1: sem a rendszert. Nem érdekli, hogy mik a tapasztalatai. És
[24:58] S1: azért lenne fontos, hogy ezt elmondhassák a páciensek, hogy tanuljon
[25:03] S1: belőle az intézmény, és érezze azt a páciens, hogy ő
[25:06] S1: nem egy darab darab. Tehát, hogy az egy nagyon fontos kérdés,
[25:10] S1: hogy a páciensek feedbacket tudjanak adni. Tehát ha társadalombiztosító társadalombiztosítóként működne,
[25:18] S1: akkor ez egy fontos kérdés, hogy mit tapasztalnak a páciensek.
[25:22] S2: Hát igen, ha egy WC nél meg lehet kérdezni, akkor
[25:25] S2: valószínűleg egy úgymond lelki beavatkozásnál nem ártana ugyanígy.
[25:29] S1: Igen, ezt nem. Tehát ennek megvannak a maga keretei.
[25:32] S2: Persze, de.
[25:33] S1: De hogy? Azért az is nagyon fontos, hogy nagyon sok
[25:36] S1: a pozitív visszajelzés, és hogy amikor mivel megszüntették a hálapénzt,
[25:42] S1: a pozitív feedback is hiányzik. És ez a pozitív feedback
[25:46] S1: is vezet ahhoz, hogy a pszichiáterek kiégnek, és hogy hogy
[25:50] S1: nagyon fontos lenne az a pozitív visszajelzés. Én például kaptam
[25:55] S1: a csoportjaimból, most kaptam karácsonyra. Ez volt az egyik legszebb
[25:59] S1: karácsonyi ajándék. Egy fiatalember küldte, aki akinek nagyon bántalmazó volt
[26:05] S1: az apja, és ő attól félt, hogy ő is bántalmazó lesz.
[26:09] S1: És két évig azon dolgoztunk, hogy hogy hogy ezt a traumát,
[26:15] S1: amit elszenvedett, ezt ezt hogy tudjuk a helyére tenni? Két
[26:20] S1: vagy három éve volt vége a csoportnak, és most küldött
[26:23] S1: egy üzenetet, elküldve a gyerekének a képét, hogy köszöni, nagyon
[26:28] S1: szereti a gyerekét, és hál istennek nem lett bántalmazó. Ez
[26:31] S1: volt az egyik legszebb karácsonyi ajándékom. Na de tudta, hogy
[26:35] S1: hova jön. Tudta, hogy segítséget kér és bizalommal fordult. Azt
[26:41] S1: szeretném mondani még, hogy sokat járok Németországba. Németországban 2004 től
[26:47] S1: 2025 ig a pszichoterápiára fordított ellátás, az ambuláns pszichoterápiára fordított
[26:54] S1: ellátás megötszöröződött. Az összes ambuláns ellátásnak 10% a pszichoterápia Németországban
[27:04] S1: és a csoportba járás. Merthogy a csoport az az egyik
[27:07] S1: legolcsóbb beavatkozás. A csoportba való csoportra fordított összeg megtízszereződött 2004 óta.
[27:16] S1: Na most elmész egy pszichoterápiás konferenciára, megnézheted, hogy ott van
[27:20] S1: e a társadalombiztosító képviselője. Nincs ott. Képzeld el, hogy kb.
[27:25] S1: 5 milliárd forintot fordítunk alprazolámra, ami Xanaxnak hívnak.
[27:30] S2: Vagy Frontinnak.
[27:31] S1: Vagy Frontinnak. Pszichoterápiára 600 milliót. 700 ezer pszichiátriai diagnózissal rendelkező
[27:38] S1: honfitársunk van, ez európai átlagnak megfelelő. Tehát onnan indultunk, hogy
[27:43] S1: hogyan lehet jobb a pszichiátriai ellátás. Tehát egyrészt a kompetenciák,
[27:49] S1: a finanszírozásnak a rendbetétele és egy egy folyamatos kommunikáció arról,
[27:56] S1: hogy a társadalom bízzon abban, hogy hogy van hova fordulni.
[28:02] S2: Meg hogy ez segíteni fog neki.
[28:04] S1: Igen.
[28:05] S2: Ezzel kapcsolatban az a kérdés jutott eszembe, hogyha már így
[28:08] S2: említetted a gyógyszereket, hogy ez is egy ilyen nagyon vicces kérdés,
[28:12] S2: hogy hogy most akkor gyógyszerek vagy pszichoterápia, hogy a gyógyszerek
[28:16] S2: hatnak e egyáltalán. Ha hatnak, akkor mire hatnak, meg hogy
[28:20] S2: a pszichoterápia nem csak e valami mágia, meg ilyen bűvészkedés.
[28:25] S2: És a blogposztodban is, amiben arról írsz, hogy aggódsz amiatt,
[28:30] S2: hogy nem lesz megfelelő érdekképviselet Magyarországon, és hogy a végén
[28:34] S2: nem fog fejlődni ez az egész, és hogy nem fog
[28:37] S2: összeállni a szakma, nem lesz meg a kód revízió, nem
[28:41] S2: változik majd a finanszírozási összetétel. Ebben is írsz erről, hogy
[28:47] S2: hogy Egyszerűen muszáj valahogy megmutatni az embereknek azt, hogy hogy
[28:53] S2: ezekben az eszközökben bízhatnak, illetve hogy ezeknek valamiféle ilyen keveréke
[28:58] S2: lehet az ideális kezelés mindenki számára, akinek ilyen problémája van.
[29:03] S2: Ezzel kapcsolatban azt akartam kérdezni, hogy ha ennyire le van
[29:06] S2: terhelve egy pszichiáter és nincsenek kőbe vésett protokollok, akkor hogy
[29:12] S2: dönti el ma Magyarországon egy pszichiáter, hogy kivel, hogy kinél
[29:16] S2: milyen terápiát fog alkalmazni.
[29:18] S1: Van. Körülbelül 600 fő pszichiáter van Magyarországon. Azért mondom, hogy
[29:22] S1: 2005 ben volt 1000, 1200, 1400 pszichiáter, csak úgy.
[29:28] S2: Tehát a fele eltűnt a rendszerből.
[29:30] S1: És a pszichiáterek, főleg azok mentek el az országból legelőször.
[29:36] S2: Igen, a gyerek pszichiáterekkel kapcsolatban van egy nagyon nagyon súlyos szám.
[29:39] S2: Ez pont nem olyan. Igen, és ezt nem olyan régen hallottam,
[29:42] S2: hogy ez ráadásul nagyon Budapest központú. Tehát mondjuk a Bethesda
[29:46] S2: Gyermekkórház ban annyi pszichiáter dolgozik, mint az ország többi részén együttvéve.
[29:52] S1: Nyáron itt volt az a helyzet, hogy Zágráb. Összeismerkedtem holland
[29:56] S1: gyerek pszichiáterrel meg különböző főnővérrel, meg a holland hadseregnek van
[30:02] S1: egy mentális egysége, és ott egy úriemberrel. És eljöttek Magyarországra,
[30:07] S1: és elmentünk a Bethesdába, és teljesen el voltak. Fantasztikus volt,
[30:13] S1: hogy egy nyelvet beszélnek. Egy annyira jó hangulatú beszélgetés volt,
[30:18] S1: hogy nagyon. És azt mondták, hogy ilyen körülmények között ilyen
[30:24] S1: fantasztikus munkát végezni. Ez csodálatos. Ezt mondták ők, és tényleg
[30:30] S1: le a kalappal, hogy milyen munkát végeznek ezek a pszichiáterek,
[30:35] S1: de ma már a gyerekeknél felmerül a borderline gyanú. Tehát
[30:40] S1: én ilyen 13 15 éves gyerekek és indítottak nekik csoportot,
[30:45] S1: egy TFP áttétel fókuszú pszichoterápiás csoportot. Például az is egy
[30:51] S1: nagyon izgalmas volt, hogy a hollandok azok a mentalizáció alapú
[30:55] S1: csoportokat részesítik előnyben, a magyarok meg a TFP t. És
[30:59] S1: akkor nagyon érdekes volt ez, hogy így tapasztalatot. De azért
[31:03] S1: hadd mondjam el, hogy azt hiszem, hogy valami 15 vagy
[31:05] S1: 20 fő van jelen van ebben a csoportban, amit el
[31:10] S1: tudnak indítani, és kb. 100 an jelentkeztek rá.
[31:14] S2: Hát igen, de az talán mondjuk egy ilyen remény, hogy
[31:17] S2: legalább van ilyen csoport, nem?
[31:19] S1: Igen, és nagyon jó, hogy megosztják a tapasztalatokat, de. De
[31:23] S1: itt is azt mondom, hogy nagyon nagyon nagyon nagyon más
[31:27] S1: jogszabály vonatkozik egy diagnózissal vagy diagnózissal rendelkező valakire és más
[31:33] S1: egy fejlesztőre. Ez nagyon nagyon más és nagyon sok lehetőség van.
[31:39] S1: Nagyon sok lehetőség van, de a félelem. Hát azért azt
[31:42] S1: szeretném jelezni, hogy itt visszatérnék erre a Nyírőre, hogy azért
[31:47] S1: ez a jéghegynek a csúcsa. Mi történt eddig? Miért csak
[31:50] S1: most tudunk erről? Miért nem kommunikálták felénk, páciensek felé, hogy
[31:54] S1: baj van? Miért csak most jelenik meg? Miért kell ehhez hőstett,
[31:59] S1: hogy valaki kiálljon és azt mondja, hogy ez így nem oké?
[32:02] S1: Muszáj öngyilkosságról beszélnünk, Öngyilkosság megelőzésről. Az új kutatások azt Mutatják,
[32:09] S1: hogy vannak öngyilkossággal fertőzöttebb országok, például Litvánia, Ukrajna, Oroszország, Észtország, Szlovénia, Magyarország, Horvátország,
[32:22] S1: és vannak kevésbé fertőzöttek, mondjuk Olaszország és Görögország. És csináltak
[32:29] S1: egy kutatást arról, hogy milyen gyakoriak az öngyilkos gondolatok. Ebben
[32:34] S1: 21 ország volt benne, Magyarország nem volt benne, Lengyelország benne volt,
[32:39] S1: és ugye Kína, Ausztrália, Kanada, USA. Nem tudom, én és
[32:44] S1: mindenki azt várta, hogy ha vannak öngyilkossággal fertőzöttebb országok és
[32:48] S1: vannak kevésbé, akkor jelentős eltérés van az öngyilkos gondolatok gyakoriságában.
[32:53] S1: És az az volt a döbbenetes. Ez egy reprezentatív kutatás,
[32:57] S1: hogy ugyanannyi. Nincs különbség abban, hogy kinek milyen, milyen országban
[33:03] S1: milyen gyakori az öngyilkos gondolat. Abban van különbség, hogy a
[33:06] S1: tetthez hogyan viszonyul a társadalom. Például az alkoholizmus és az
[33:11] S1: öngyilkosság kéz a kézben jár. Tehát ha magas az alkoholfogyasztás,
[33:15] S1: akkor nagyobb esélye van annak, hogy öngyilkos lesz valaki. Ez
[33:19] S1: egy fantasztikus lehetőség mindannyiunknak, hogy még tovább csökkenjen az öngyilkosság Magyarországon.
[33:26] S1: Tehát a társadalmi bizalom megteremtésével és megmutatva, hogy van segítség,
[33:31] S1: sok sok mindent tudunk elérni. Ez az egyik kutatás. A másik,
[33:34] S1: ami nagyon izgalmas, hogy egy egy öngyilkosság. Azt gondolták korábban,
[33:40] S1: hogy nem tudom, én hat nyolc tíz embert érint traumatikusan,
[33:44] S1: és ausztrál kutatók csináltak szisztematikus vizsgálatot. 130 fő az, aki
[33:52] S1: traumatikusan érint átlagosan, ami azt jelenti, hogy Magyarországon évente 200
[33:57] S1: ezer embert traumatizálódik, és hogy 200 ezer embernek lenne szüksége segítségre,
[34:02] S1: de legalább felajánlani, míg Ausztriában automatikusan felajánlanak lelki segélyt az
[34:10] S1: öngyilkos hozzátartozójának és kollégájának. Magyarországon semmi. A család az ott marad.
[34:18] S1: Hát a mi önkénteseinkkel próbálunk segíteni nekünk. A Lélekben Otthon
[34:22] S1: Alapítvány KB35 önkéntese van, és a hátramaradott hozzátartozókat segítjük.
[34:29] S2: Most nem is az öngyilkosságról vagy azzal kapcsolatban szeretnélek kérdezni,
[34:32] S2: hanem említettél egy másik nagyon fontos dolgot. És ha az
[34:36] S2: öngyilkosságok évente mondjuk kétszázezer embert érintenek Magyarországon, akkor viszont mondhatjuk azt,
[34:42] S2: hogy az alkoholbetegség túl azon, hogy majd egymillió ember érintett
[34:47] S2: benne tevőlegesen, de ennek a többszörösének az életét keserítheti meg,
[34:54] S2: hogyha van a környezetében egy olyan személy, akinek problémás a
[34:57] S2: viszonya az alkohollal. A mentális betegségekkel. Nagyon szorosan összefügg az
[35:02] S2: alkoholfogyasztás és az alkoholfogyasztásnak ez a fura kultúrája. Ami Magyarországon van,
[35:08] S2: hogy az a férfi, aki iszik. Ez a problémák megoldása.
[35:13] S2: Igyál rá egy kupicával. Itt most sorolhatnánk egy csomó klisét,
[35:17] S2: és szerintem nincs erre szükség, mert a hallgatók biztos jól
[35:19] S2: ismerik ezeket, vagy biztos hallottak már pár ilyet. És szerintem
[35:23] S2: azt is kijelenthetjük, hogy a pszichiátriai ellátórendszernek egy nagyon fontos
[35:29] S2: aspektusa lenne az, hogy az alkoholbetegségeket, illetve az alkoholbetegségekkel összekapcsolódó
[35:35] S2: mentális zavarokat legalább megpróbálja kezelni. És egyébként az Országos Pszichiátriai
[35:42] S2: és Addiktológiai Intézetről kezdtünk el beszélgetni, tehát hogy itt van
[35:46] S2: egy elvileg jól működő addiktológia is, aminek a működése ugyancsak
[35:52] S2: veszélybe kerül azzal, hogyha ez az intézmény most éppen a
[35:56] S2: fenntartása szempontjából veszélyben van. Te hogy látod egyébként, hogy ha
[36:01] S2: most a mentális zavarok roll bár igen nehéz, és tudom,
[36:05] S2: hogy szakmailag nem is lehet jól leválasztani csak az alkoholbetegségeket,
[36:10] S2: de hogy az alkoholizmussal így köznyelvi esen mennyire tud mit
[36:16] S2: kezdeni a magyar ellátórendszer, erre fel van egyáltalán valamennyire készülve
[36:22] S2: a magyar pszichiátria? Vagy vannak erre megoldások, protokollok? Mi működik
[36:28] S2: és mi nem? Mihez férnek hozzá az emberek, akik mondjuk felismerik,
[36:32] S2: hogy problémájuk van az alkohollal? És egyáltalán mi segítene abban,
[36:36] S2: hogy felismerjék? Mert szerintem vagy a szakirodalom szerint Magyarországon az
[36:41] S2: egy nagyon nagyon nagy probléma, hogy fel sem ismerik az emberek,
[36:44] S2: hogy problémás a viszonyuk az alkohollal.
[36:46] S1: Hát nagyon bonyolult kérdést vet fel, mert hogy az addiktológia
[36:53] S1: az egyik legkeményebb területe a pszichiátriának. Ugyanis az addiktológus elvesz.
[37:02] S1: Kínokat okoz. És hát itt hadd mondjam el, hogy az
[37:06] S1: én nagypapám az alkoholbeteg volt. 1958 ban Bajára került Schwab
[37:11] S1: ik doktorhoz, aki egy addiktológus volt és 1990 ben halt
[37:17] S1: meg a nagypapám és 1958 tól 90 ig úgy nem
[37:20] S1: ivott egy kortyot sem, hogy előtte ő nagyon nagyon kemény
[37:23] S1: alkoholbeteg volt, és az volt a családi legendárium. Én ezt
[37:27] S1: nagyon nagy teljesítménynek tartottam, és egy hősnek láttam a nagypapámat,
[37:31] S1: míg a nagynénémmel meg nem tudtam, hogy itt azért egy
[37:35] S1: nagyon komplex ellátás volt ez a Schwab ik doktor. Ez
[37:39] S1: kapcsolatba lépett a családdal, beszélt velük, és azt mondta a nagypapámnak,
[37:45] S1: hogy a családja ön mellett van, és segítünk abban, hogy leszokjam.
[37:50] S1: És az egyik része ez a családi támogatás volt, a másik,
[37:54] S1: hogy öt barát összeállt, és ők megfogadták egymásnak, hogy nem
[37:58] S1: fognak inni és leveleztek. Tehát nem a én bácsalmási vagyok.
[38:02] S1: A nagypapám Bajára járt be, Schwab ikhoz, és egy évig
[38:07] S1: hetente járt be és utána is. Nem tudom én x
[38:12] S1: idő után, két hetente, havonta, és akkor azt hiszem, hogy
[38:16] S1: két év után mondta azt, hogy most már nem kell
[38:19] S1: jönnie többet. Tehát ez egy nagyon nagyon komplex a magyar férfiaknak.
[38:23] S1: A magyar társadalom az önpusztítás perspektíváját, szerepét adja, amivel nagyon
[38:29] S1: nagyon nehéz megküzdeni nekem is. Tehát a magyar férfiaknak nagyon
[38:34] S1: nincs könnyű dolga, és hát azért ne felejtsük el, hogy
[38:37] S1: az alkohol az egyszerre büntetés és egyszerre jutalom. Ebből az
[38:42] S1: ambivalenciában vagyunk, és nagyon nagyon nehéz. Nagyon. Az egyik legnagyobb
[38:48] S1: veszteséget én tudomásom szerint a magyar addiktológia szenvedte el, de
[38:52] S1: a klubok még valamennyi van, de a magyar kormányzat Az teljes.
[38:59] S1: Tehát a Fidesz kormányzat teljesen kihátrált az AE klubok mellől,
[39:04] S1: és nagyon kevés támogatást kapnak az AE klubnak az alapítói.
[39:09] S1: Azok olyan fantasztikus eredményt hoztak létre, hogy az angol királynő
[39:13] S1: fogadta az alapítót a hatvanas években. Tehát vannak tradícióink, és
[39:18] S1: azért még azt szeretném mondani, hogy az, hogy a pszichiátriai
[39:20] S1: betegségekhez hogy állunk, hogy kirekesztjük ezeket az embereket, vagy pedig
[39:26] S1: befogadjuk lásd finn óra. Ez egy nagyon nagyon fontos kérdés.
[39:31] S1: A közösség akkor érzi, hogy értékes, amikor befogad, és nem akkor,
[39:36] S1: amikor kirekeszt. És sajnos Magyarországon az utóbbi a Fidesz éra
[39:41] S1: alatt a kirekesztés lett propagálva, hogy így mondjam úgy, hogy
[39:47] S1: ugye munkámból kifolyólag én elég sokat járok pszichiátriára, és az
[39:50] S1: egyik budapesti kórház osztályvezető főorvosával beszélek, beszélgettünk. Hát Ők szeretnék,
[39:57] S1: hogy támogassuk az esetmenedzseri intézmény bevezetését. Én szeretném, hogy ők
[40:02] S1: pedig a krízis team. Tehát mi szeretnénk egy krízis team
[40:06] S1: rendszert létrehozni. Ez egy külön műsor. Egyszer csak csöng a telefon. Károly,
[40:10] S1: ezt fel kell vennem. Ez a kórházigazgató. Szervusz! Szervusz! Figyelj csak,
[40:16] S1: hamarosan fog csöngeni a telefonod. Azt ismeretlen telefonszám vedd fel,
[40:21] S1: mert az az egészségügyi államtitkár. Beszélgettünk, beszélgettünk. Csöng a telefon.
[40:25] S1: Tényleg az egészségügyi államtitkár? Jaj, tegeződjünk! Az a helyzet, hogy
[40:30] S1: az x, y szerettem, pszichiátriai beteg lett, és szeretném a
[40:34] S1: segítségeteket kérni. Tehát az egészségügyi államtitkár nem bízik a saját rendszerében,
[40:40] S1: a saját pszichiátriai gondozója ebben. Egyébként megírtam neki, hogy ezt
[40:44] S1: el fogom itt mondani, mert én rögtön írtam neki egy e-mailt,
[40:47] S1: hogy ez nem erőfölénnyel való visszaélése, és hogy mi történt,
[40:51] S1: hogy hogy hogy gondolja azt, hogy hogy így kér segítséget,
[40:56] S1: mire visszaírt, hogy egy különleges esetről van szó, és a
[41:00] S1: konzíliumba akarja bevonni, hogy jó diagnózist kapott e akkor is.
[41:05] S2: Ennyi erővel akkor mindannyian szeretnénk különleges esetek lenni, és mindannyian
[41:10] S2: szeretnénk egy olyan konzíliumot felállítani, ami a legpontosabb diagnózist adja
[41:14] S2: rólunk vagy a hozzátartozóinkról, ha olyan helyzetbe kerülünk.
[41:17] S1: Fontos, de az biztos, hogy az alkohol betegséggel kapcsolatban nagyon
[41:22] S1: nagyon komoly kihívás, nagyon nagyon nehéz. Szeretném mondani, hogy azért
[41:26] S1: a magyar férfiak, a fiatalok nagyon akarnak változni. Tehát gondolj
[41:31] S1: abba bele, hogy például azzal, hogy bekennek az életébe az
[41:35] S1: apaság milyen fantasztikusan fontos lett. Tehát az apaság a magyar
[41:39] S1: férfi identitásának nagyon része. Ha belegondolsz Jávor Pálról, el tudod
[41:44] S1: e képzelni, hogy hogy ő milyen apa az ő szerepében,
[41:49] S1: míg ma ez az apaság, ez nagyon, nagyon, és ezt
[41:52] S1: egy nagyon pozitív dolognak látom, és ezért azt is szeretném mondani,
[41:56] S1: hogy nagyon sok pozitív példa van, nagyon nagyon sok. Tehát
[41:59] S1: ezeket a pozitív példákat nagyon jó lenne, nagyon jó lenne ismertetni.
[42:04] S1: Tehát ezt úgy hívják, hogy Papageno. Tehát az öngyilkosság kapcsán
[42:08] S1: hozták be ezt a fogalmat, hogy van egy krízis, és
[42:12] S1: a krízisen túl tudunk jutni. Én nem egy, nem kettő,
[42:15] S1: nem három esetet tudok mondani, amikor tényleg olyan mentális betegség
[42:22] S1: lépett fel, hogy hogy teljes, teljes bénultság, tehát hogy egy
[42:28] S1: olyan katatón állapot lépett fel, hogy hogy elképesztő. És egy
[42:32] S1: évre rá a fiatalembernek ez egy férfiállása lett, másfél évre
[42:38] S1: lefutotta a félmaratont, benne tehát úgy, hogy véglegesítették. A munkahelyén
[42:44] S1: tudtak nevetni, de pszichiáter, pszichológus, hozzátartozó járt a csoportomba. szocmunkás
[42:53] S1: Egy team állt mellé. A praxisomból kifolyólag egyre több iskola van,
[42:59] S1: ahol a tanárok. Én nem tudom, hogy autodidakta módon, vagy hogy,
[43:03] S1: de elkezdik tanulmányozni a mentális betegségeket, a gyerekek szorongását, a
[43:09] S1: fóbiáikat és az anorexiát például. És amikor egy gyerek visszakerül
[43:16] S1: az iskolába kórházi ellátásból, olyan szeretettel fogadják.
[43:20] S2: Ha már így pozitív példák, akkor azt gondolom, hogy egyébként
[43:23] S2: az Opaival kapcsolatban is muszáj megemlítenünk ott egy nagyon sikeres
[43:27] S2: és nagyon jól működő pszichoterápiás osztály is működik. Ez viszonylag speciális,
[43:33] S2: mert hasonló team szemléletben dolgozó, hasonló módszerrel működő műhelyek azért
[43:42] S2: vannak Magyarországon, például a Tündérhegyen vagy a Thalassa házban. Viszont
[43:48] S2: itt egy viszonylag rugalmas rendszert alakítottak ki, amiben a a
[43:52] S2: páciensek is beleszólhattak a saját programjuk kialakításába, illetve amennyiben az
[44:00] S2: állapotuk lehetővé tette, úgy már nem is kellett folyamatosan a
[44:04] S2: kórházban tartózkodniuk. Most most már ennek a ennek a kórházi
[44:10] S2: osztálynak a működése is belassult, nyilván a a távozó orvosok miatt,
[44:16] S2: mert az a teljes kórház működésének a bizonytalanságai miatt. De
[44:21] S2: szerettem volna mindenképpen én is idehozni ezt a pozitív példát,
[44:24] S2: mert szerintem is nagyon fontos, hogy beszéljünk azokról az intézményekről,
[44:28] S2: vagy azokról a részlegekről, akik ebben a szorult helyzetben is
[44:32] S2: helyt állnak. Mert azért az most elhangzott az adásban, hogy
[44:37] S2: az 1200 1400 pszichiáterből mára hatszáz maradt a rendszerben. Ötven gyerek,
[44:43] S2: pszichiáter van az országban, ami rettenetesen kevés. Közben a mentális
[44:48] S2: zavaroknak és mentális betegségeknek a száma növekszik. Az öngyilkosságok száma
[44:53] S2: az tulajdonképpen az utóbbi években stagnál, de ez nem azt jelenti,
[44:57] S2: hogy ez egy jó számon maradt volna. Itt tulajdonképpen a
[45:01] S2: nullánál nagyobb számok, azok semmiképpen nem jelentenek semmi jót. Viszont
[45:05] S2: szerintem a hallgatókban mindenképpen tudatosítanunk kell azt, hogy hogy azért
[45:09] S2: van még valamilyen rendszer, ha nem is működik kimondottan jól,
[45:15] S2: de azért alapvetően vannak még olyan intézmények, ahová lehet segítségért fordulni,
[45:20] S2: és többek között a ti alapítványotok is azért dolgozik, hogy
[45:23] S2: minél több olyan hely legyen, ahová lehet fordulni, és hogy
[45:28] S2: minél több segítség eljusson azokhoz, akiknek szükségük van rá. Azt hiszem,
[45:32] S2: hogy ebben a témában még rengeteg rengeteg minden van, úgyhogy
[45:37] S2: biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben ezt folytatnunk kéne. És
[45:41] S2: talán most élhetek azzal az ígérettel a hallgatóknak, hogy ha
[45:46] S2: te is benne vagy, akkor ezt majd folytathatjuk.
[45:48] S1: Szeretném megköszönni azt, hogy egyáltalán beszélünk erről. Nagyon nagyon köszönöm,
[45:53] S1: hogy erre módot adtok, és természetesen örömmel, és akik betegek,
[45:59] S1: akik bajban vannak, azoknak joguk van, tehát nem adható. Joguk
[46:03] S1: van a gyógyításra, joguk van az ellátásra és az információra.
[46:08] S2: Bízom benne, hogy ez most mindenkihez eljut, akinek szüksége van arra,
[46:12] S2: hogy ezt hallja. Nagyon nagyon szépen köszönjük, hogy meghallgattátok az adást!
[46:17] S2: Ez volt a Qubit Podcast. Ha tetszett, akkor pedig iratkozzatok
[46:22] S2: fel podcast csatornánkra, mert hamarosan további adásokkal jelentkezünk! Sziasztok!
[46:28] S1: Sziasztok! Köszönöm!

Shows are listed from Apple Podcasts' charts and directory, and Podcast Index where it is used. Every show and episode belongs to its publisher and plays from the publisher's own feed; this site hosts none of them.